Ő az, aki talán legjobban megosztja a közvéleményt a futball világában. Sokan igazi labdazsonglőrnek, az ideális támadónak tartják, mások alattomos, nagyképű figurának titulálják.
1981. október 3.-án született a svédországi Malmöben.

Édesanyja horvát, édesapja bosnyák bevándorló. A család egyik tagja sem rendelkezett sportolói múlttal, de korán kiderült lesz köztük ilyen, ugyanis a kis Zlatant a labdán kívül nem sok minden hozta lázba.

Ibrahimovic számára egyenes út vezetett a helyi rosengardi klub, a beszédes nevű FBK Balkan ifjúsági együttesébe, karrierje pedig gyorsan ívelt felfelé. Közismert, sokak által leírt sztorija ebből az időszakból, hogy tízéves korában a 12 évesek között csereként beállva 0-4-ről fordított meg egy végül 8-5-re végződött találkozót - mind a nyolc gólt egy személyben szállította. A bevándorlók csapatában 13 éves koráig szerepelt, a város legpatinásabb klubjába, a Malmö FF-be már a BK Flaggból került, 14 esztendősen.

A középiskolából is kimaradt, hogy csak a futballra koncentrálhasson, és meg is lett az eredménye: ifjúsági bajnokként került fel 1999-ben az Égszínkékek felnőtt keretébe, a szezon utolsó fordulójában a Västra Frölunda ellen pedig megszerezte első élvonalbeli gólját.

Meglehetősen korán bekerült tehát a legjobbak közé, csapata azonban a 1999/2000 szezonban csak a második vonalban szerepelt. Ekkor már egyértelműen ő volt az első számú gólfelelős, és neki köszönhetően egyből visszajutott klubja az első osztályba.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott rögtön sorban álltak a kérők, köztük a bosnyák és horvát válogatott is, megpróbálva meggyőzni arról, hogy az ő címeres mezüket húzza magára. A kérdést eldöntendő, az U21-es válogatottbeli szereplés után Ibrahimovic a svéd felnőttcsapatban is bemutatkozott az év januárjában egy barátságos mérkőzésen, igaz, ebbe a gárdába csak Skandináviában szereplő játékosokat hívtak meg.

A klubcsapatok közül az Ajax Amsterdam lett a befutó, ahol azonban kezdetben nem sok babér termett neki (keveset játszott a taktikai felállás miatt), ám egy edzőváltás, amikoris Koeman vette át a kispadot, mindent megváltoztatott. Ibrahimovic vezérletével hengerelt a klub, bajnok és kupagyőztes lett, és már csak hab volt a tortán, hogy a „vezér” bekerült a világbajnokságra utazó svéd válogatott keretébe is.

Ősszel azután még feljebb emelkedett a csillaga, a bajnokságban káprázatos trükkjei, zseniális passzai, és nem utolsó sorban góljai miatt bálványozta a közönség, míg a Bajnokok Ligájában való emlékezetes bemutatkozására egész Európa rácsodálkozott: duplázott az Olympique Lyon ellen, a világbajnok Edmílson kicselezése után éles szögből szerzett gólja igazán élményszámba ment. Az első csoportkörben betalált még a Rosenborg BK ellen, másodikban pedig a Valencia CF és az AS Roma kapuját is bevette, az amszterdamiak és Zlatan menetelését csak az AC Milan tudta megállítani, a negyeddöntőben.

Az Ajax végül nagy csatában elbukta a bajnokságot a PSV Eindhovennel szemben, a 2003-2004-es szezonban viszont ismét az élen végzett, Ibrahimovic így egy újabb sikerélménnyel és jópár látványos találattal a háta mögött utazhatott a portugáliai Európa-bajnokságra - emlékeztetőül, a torna egyik selejtezőjén Magyarország ellen is ő szerezte a hazaiak gólját Svédországban.

A támadó a balhés, ám felettébb jól sikerült Eb-szereplés után elvágyódott Hollandiából, olyannyira hogy el is szerződött Olaszországba, méghozzá a Juventushoz. Az olaszok rendkívül jó üzletet kötöttek.”Ibra” gólkirály lett, a Juve meg bajnok. Világszerte ismert lett a neve góljai és Pazar megmozdulásai élményszámba mentek.

Formája azonban elhagyta, a házi góllövőlistán is háttérbe szorult a 2005/2006-os szezonban, és így természetesen a kritikus hangok is felerősödtek. A válogatottban viszont megkezdte az ipari gólgyártást, a világbajnoki selejtezőkön állandó párjával, Henrik Larssonnal párban fantasztikus produkciót nyújtott, nyolc mérkőzésen nyolc gólt szerezve, a magyar nemzeti tizenegyet ismét megleckéztetve. Azonban a németországi világbajnokságon már nem jött ki ennyire a lépés. Svédország, Ibrahimovic vérszegény játékával együtt, elbukott.

A bundabotrány kirobbanása után, amikoris a Juve-t a másodosztályba sorolták, világos volt, hogy elhagyja a klubot. Kérőkben most sem volt hiány, a nyertes pedig az Inter lett, 25 milliós vételárral. Milánóba érkezvén rögtön leszögezte, hogy mindig is Internazinale- drukker volt, így hamar közönségkedvenc lett. Egyből hozta is a formáját: élményszámba menő góljai, passzai mellett a trágárság, a durva becsúszások, átlag feletti testi erejének nem éppen szabályos kihasználása ugyanúgy hozzátartozott a játékához, mint eddig is.

Összeségében kijelenthető, hogy a fenti sorokban egy olyan játékos pályafutásával ismerkedhettünk meg, aki egy igazi fenegyerek a pályán, egy olyannal, aki gólérzékenységével, labdafedezési technikájával a legjobbak közé tartozik a mai labdarúgásban. Ő Zlatan Ibrahimovic!